I.

I.

Na, igen. Itt állok talpig hányásban, átázott zoknikkal és egy szál bakanccsal. Az egyetlen cigim, amim volt egy csatorna alján lehet, miután egy utolsó tüdőzéssel búcsút intett neki a hajléktalan, akinek odaadtam. Nem zavar, inkább nagyapám szavaiba merülök, amit nemrég, úgy pár éve osztott meg velem. Vagy nem is tudom. Nem megosztotta, inkább csak fültanúja voltam, mindannak amit mondott. És ez mind vele kezdődött. Az ő gondolatai hozták rám a bajt. Jó, mondjuk én pont élveztem.

F.